A mi iskolánk - és akik hiányoznak

A zsidó vallásban mindig is rendkívül fontos szerepet töltött be az oktatási tevékenység, ezért a II. Világháború előtt az elemi szintű vallási nevelés szinte minden hitközségben működött. A kisgyermekek részére zsidó elemi iskolákat hoztak létre, ahol az elemi ismeretekre oktatták a gyermekeket, később, a tizenhárom éven felüli fiúk jesivába jártak, majd a tehetségesebbek felsőfokú intézményekben folytatták tanulmányaikat. A hitközségek az iskolák alapítása mellett nagy súlyt fektettek a tanulást szorgalmazó egyletek, a szegényebb tanulókat támogató egyesületek létrehozására is. Azokon a településeken, ahol a közösségek nem tudtak iskolát nyitni, ott a gyermekek a községi vagy más felekezethez tartozó iskolákba jártak.

1944 áprilisában zsidó és nem zsidó gyermekek együtt örültek a háború miatt megrövidített tanév végének. Nem sejtették, hogy néhány hét, hónap múlva gettóba zárják és deportálják a zsidó iskolatársakat. A gyermekeknek szinte esélyük sem volt a túlélésre.

Lehetetlen feladatnak tűnik, hogy az 1944-ben megszűnő iskolák diákjairól adatokat, fényképeket gyűjtsünk össze, de a helytörténészek által írt művekben szinte mindig van egy-egy fénykép, egy-egy felbukkanó emlék, ami reményre ad okot, hogy ez mégis sikerülhet. Ezért 2010 januárjában Intézményünk „fényképmentő” pályázatot ír ki.

Kérünk tehát minden, a téma iránt érdeklődő általános iskolás, gimnazista vagy egyetemista fiatalt (és persze tanáraikat), hogy kutassanak fel csoportképeket iskolájukban, családjukban, ismerőseiknél, a helytörténeti gyűjteményekben vagy akár kiadványokban is. A fiatalok és tanáraik mellett örömmel fogadjuk helytörténeti kutatók pályamunkáit is – hiszen az elpusztított közösségek emlékeit ma leginkább ők ápolják. A fényképek az iskolai élet bármely pillanatában készülhettek: osztályfényképezésen, sportversenyen, iskolai ünnepségen, stb.

A képekhez magyarázó szöveget – ha lehet, történeteket – is várunk: ki látható a fotón, mit tudhatunk róla, az életéről, a sorsáról. (Ha egy csoportképen nem ismert mindenki neve, az sem baj; jelöljék be, akit ismernek, és azt/azokat is, akit/akiket csak bizonytalanul, vagy egyáltalán nem tudnak beazonosítani.)