Nem vagyok mazochista
Révész Jánost többször megfenyegették a Jobb a Fradi című filmje miatt
A ferencvárosi B-középről készített filmet Szirmai Norberttel közösen Révész János, aki közben elvégezte a Fekete Doboz Alapítvány roma fiatalok számára meghirdetett médiatanfolyamát.
- Ha az embert naponta megaláztatások érik csupán azért, mert cigánynak született, és eközben filmet forgat a ferencvárosi B-középről, akkor az mazochista, vagy megszállott. Igaz, ehhez még egy Tolerancia-díj is párosult tavaly decemberben. A magyar tévénézők az MTV-n láthatták a Szirmai Norberttel közösen jegyzett Jobb a Fradi című filmet. Hogy kerül a filmcsinálás közelébe egy ma már 19 éves gimnazista? Amikor forgattak, ön mindössze tizenhét éves volt.
- Mazochista semmiképp sem vagyok. Több társammal együtt 2001 decemberében beiratkoztunk a Fekete Doboz Alapítvány PHARE-támogatással indított tanfolyamára, amelynek a meghirdetett célja az volt, hogy minél több hátrányos helyzetű, roma fiatal kerüljön a médiába.
- Hányan vettek részt a tanfolyamon?
- Tizenketten indultunk neki. Aki budapesti ösztöndíjas volt, az havi húsz-, aki pedig vidéki, az havi negyven-ötvenezer forintot kapott. Csak egy ember nem fejezte be a tanfolyamot, mert felvételizett a Filmművészeti Egyetemre.
- Kik tanították önöket?
- Elbert Márta, Almási Tamás rendező, Rácz Albert operatőr, Révész Márta vágó. A politológiát Révész Béla, az újságírást pedig Bernáth Gábor, a Roma Sajtóközpont munkatársa oktatta.
- Szóval hogy szánta rá magát, hogy bemenjen az erdőbe, akarom mondani a ferencvárosi B-közép sűrűjébe, és a cinéma vérité eszközeivel rögzítse a látottakat?
- A sikerért sok mindenre képes az ember, de én különben Fradi-drukker vagyok. Szirmai Norbert szerzőtársam is Fradi-szimpatizáns. A Fekete Doboznál azzal viccelődtek, hogy bizonyára rasszisták vagyunk. Megpróbáltuk testközelből, közelről megmutatni, hogy milyen is az a bizonyos B-közép. Jól tudjuk, hogy az országban nagyon sok a Fradi-drukker, s ők nem azonosulnak a filmen látottakkal. Ők nem zsidóznak és nem cigányoznak, inkább a tévén nézik a kedvenc csapat meccseit. Ma már én is.
- Ha már itt tartunk, máig borzadállyal emlékszem azokra a szavakra, amelyek az egyik szurkolólány, majdnem azt mondtam, hogy "szurkolólény" szájából hangzottak el a filmben: "A romákkal csak egy bajom van: az, hogy élnek." Hát nem mondom?
- Amikor felvettük ezt a részt, én éppen a kamerát kezeltem, és nem is nagyon figyeltem az elhangzottakra. Norbi csak később kérdezte tőlem, hogy hallottam-e, mit mondott a lány? Képzelheti, mit éreztem, amikor Norbi elismételte. A már idézett lány mellett ott állt a barátja, aki viszont azt mondta, hogy a cigányt mint fajt nem szereti, de ha megismer egy romát, akkor akár még barátok is lehetnek. Pakoltunk, csomagoltunk, s elmentünk a helyszínről, hiszen a lány annak ismeretében mondta mindezt a romákról, hogy tudta rólam, én is cigány vagyok.
- HETEK című lapban olvastam önről, hogy délelőtt gimnáziumba jár, délután pedig dolgozik. Nagyon nehéz volt elérni, hogy megbeszéljük a mostani interjút.
- Az újpesti Bródy Imre Gimnáziumba járok művészeti fakultációra, videózást tanulok, az idén harmadikos voltam. Délutánonként pedig a McDonald\'s-nál dolgozom, háromtól kilencig havi negyvenötezerért. Két szabadnapom van egy héten.
- Mikor van ideje tanulni?
- Hát? Angolból éppen hogy átmentem, nyáron lesz mit bepótolnom. Közben kiveszek néhány hónapos szabadságot a munkahelyemen, hogy egy hosszabb filmet forgathassak a vakokról.
- Összejött már a pénz?
- Sajnos még nem. Kaptam ugyan ajánlatot, de olyan feltételeket szabtak, amelyeket nem akartam teljesíteni.
- Mi az, amit a vakok életéből filmre visz?
- Azt akarom megmutatni, hogy a látók hogyan viselkednek velük a mindennapokban. Az 1-es villamoson naponta elmegyek a Vakok Intézete előtt, s látom őket, amint felszállnak a villamosra.
Meg hát most van a fogyatékkal élők éve.
Ki a rendezőpéldaképe? Nem akarok bajt hozni magára: maradjunk a külföldieknél.
Alfred Hitchcock a példaképem. Szeretném eltanulni filmjeiből, hogyan lehet fenntartani a feszültséget, sőt fokozni azt másfél órán át.
Hát ami a Jobb a Fradi című filmet illeti, az is elég feszült volt.
Örülök, hogy így látja. De itt a nyers valóság adta magát.
Feszültség. Édesanyja ösztökélte rá, hogy elmenjen a Fekete Doboz tanfolyamára. Nem félti?
Igen, ő bátorított. Nagyon örült a filmünk sikerének, de azok, akikről a film szólt, nem igazán tapsoltak neki. Többször megfenyegettek. Harmadszor cserélem a mobilszámomat.
Pogonyi Lajos| Népszabadság| 2003. június 4.




