FARE (FOOTBALL AGAINST RACISM IN EUROPE)

NYUGALMAT A STADIONOKBA!

A labdarúgás a világ legnépszerűbb játéka, milliók játsszák, milliárdok nézik. A játék egyszerű, demokratikus jellegéből adódóan közösség- és tásadalomformáló erejű. Éppen ezért riasztó, hogy Európa-szerte egyre gyakoribbak a szélsőjobboldali nézeteket valló szurkolók rasszista megnyilvánulásai, antiszemita feliratok jelennek meg a lelátókon, a színes bőrű játékosokat inzultálják. Egy 1999-s bécsi találkozón Európa különböző országaiból érkezett játékosok, futballszövetségek képviselői, és szurkolói csoportok küldöttségei tanácskoztak arról, hogyan is léphetnének fel közösen a rasszizmus, a xenofóbia ellen. A végeredmény a Football Against Racism in Europe (FARE) nevű szervezet megalakulása volt. A FARE célja, hogy magukat a sportolókat is bevonja a futball-huliganizmus elleni küzdelembe. Antirasszista programokat szervez Angliában a Football Unites, Racism Divides, Lengyelországban a Never Again Association szervezet. A hálózatnak szlovák, lengyel, román programjai is vannak. Sajnos Magyarország csak a rasszista megnyilvánulások felsorolásában szerepel a szervezet honlapján. Azt az esetet említik, amikor az egyik vezető futballedző, egykori legendás játékos és szövetségi kapitány a színesbőrű afrikai játékosokról szólva így kezdi mondandóját: „Alighogy lejöttek a fáról…” A FARE beszámolója szerint szurkolói csoportok sokasága segíti az antirasszista mozgalmat, ám magyar szereplőkről itt sem tesznek említést.

A FUTBALL ÖSSZEHOZ, A RASSZIZMUS MEGOSZT

A Football Unites, Racism Divides szervezet a FARE alapító tagja. Programjuk 1995-ben a megnövekedett rasszista jelenségek hatására indult a Sheffield United szurkolóinak kezdeményezésére. Céljuk, hogy minden játékos és szurkoló rasszista megnyilvánulástól való félelem nélkül élvezhesse a focit. Fociedzéseket tartanak, bajnokságokat rendeznek különböző csoportoknak, így addig egymástól elszigetelten élő közösségeket hoznak össze. A rendkívül népszerű Streetkick program keretében hordozható, felfújható focipályát visznek az egyes városrészekbe, hogy a másképp nehezen elérhető gyerekeket is bevonják a játékba. A szervezők olyan területeket kívánnak elérni, ahol a fekete és ázsiai kisebbség aránya magas, ahol elszaporodtak a rasszista jelenségek, vagy éppen ott, ahol nincsenek kisebbségek, tudatosítva megjelenésükkel a kisebbségek létét a társadalomban. A program nyomán különböző etnikai és kulturális hátterű emberek játszanak együtt a focipályán, ami ledöntheti az előítéletek és sztereotípiák állította korlátokat.

VÉLEMÉNY

A sportolás, versengés olyan dolog, ami időtlen idők óta része az emberek hétköznapjainak. Sokan sportolnak, ám jóval többen vannak a nézők, szurkolók, akik szintén fontos szerepet töltenek be a sportban. Sok mindenre fel lehet használni a sportot, többek között reklámokra, üzenetek közvetítésére. Minden sportágnak vannak fanatikus szurkolói, de talán a legismertebbek mégis a focicsapatok fanatikusai. Ha megnézitek, a Football Factory című film talán adhat egy összefoglaló képet arról, hogy mi is zajlik le egy-egy szurkoló fejében, mi mindenre képes csapatáért. Ez az elvakultság vezet aztán el a futball-huliganizmusig, ám ennek még nem magától értetődő része a rasszizmus. Megjelenése attól függ, hogy a szurkolói "kemény mag" milyen nézeteket közvetít a többiek felé. A FARE szervezet tevékenysége sikeres lehet, akár híresebb klubok bevonásával, akár csak egy-egy játékos kiválasztásával. Mindenképpen fel kell hogy hívja az emberek figyelmét arra, hogy lehet másképpen is csinálni a dolgokat, mindent félretéve egyszerűen csak élvezni a játékot: játékosként, nézőként, szurkolóként egyaránt. Az emberek közötti rivalizálást nem lehet és nem is kell eltörölni: mindig lesznek ellenfelek. A rasszizmust ha nem is lehet megszüntetni, de az észrevehetetlenségig vissza lehet és kell szorítani, ami egy nagyon hosszú folyamat. Elsőként el kell érni, hogy a közvéleményben "ciki" legyen, ha valaki rasszista. Úgy érzem, hogy jó úton haladunk efelé.

PÉTER NORBERT, 18 éves, Berzsenyi Dániel Gimnázium