GRAMEEN BANK

NOBEL-DÍJAS BANK

Ha a szegénység leküzdéséről van szó, segélyszervezetek, állami és nemzetközi összefogás, önkéntesek sokasága jut eszünkbe. Pedig létezik egy bank – a Muhammed Yunus által alapított Grameen Bank -, amely azt tűzte ki célul, hogy a legszegényebbeknek nyújt hitelt, ösztönzi vállalkozásaikat, sőt klasszikus bankhoz illő nyereséget is termel. Tevékenységéért 2006-ban, mind az alapító, mind a szervezet Béke Nobel-díjban részesült. A Nobel-bizottság külön kiemelte, hogy a bank remekül példázza: a pénz és a pénzvilág is igen sokat tehet a toleranciáért, a megértésért. Dr. Muhammad Yunus 1976-ban alapította meg a Grameen Bankot Banglades-ben. Működésének első lépéseként kisösszegű kölcsönnel hozzásegített egy parasztasszonyt, hogy bambuszbútor-készítő munkáját folytatni tudja. A kölcsön összege 27 dollár volt, melyet a bankár akkor még saját zsebéből fizetett ki. A Grameen Bank azóta intézményesen is kisösszegű, alacsony kamatú mikrohiteleket nyújt szegénysorban lévő ügyfeleinek. Az ötlet bevált, a bank hiteleinek 98%-át visszafizetik – ez világviszonylatban is óriási eredmény. A statisztikák szerint ügyfeleik több mint fele volt képes a kis kölcsönök segítségével a létminimum fölé emelkedni – legalábbis helyi mérce szerint. A Grameen Bank ráadásul a szegények támogatása mellett sokat tett a bangladesi társadalomban elnyomott nők felemelkedéséért is: hiteleik több mint 90 százalékát asszonyok kapták. A sikerek nyomán a fejlődő világban, de még a fejlett ipari országokban is hasonló elven működő pénzintézetek jöttek létre.

HITELKÉPTELEN TÖBBSÉG

A bankok általában azt az elvet követik, hogy minél több pénze van egy ügyfélnek, annál több hitelt vehet fel, azaz, aki nincstelen, az semmit nem kap. Ezen az alapon a világ népességének több mint a fele nem juthat hitelhez. Ehhez képest a Grameen Bank vélekedése szerint a hitel emberi jog, és éppen a legszegényebb és legkiszolgáltatottabb ügyfeleket kell előnyben részesíteni, akik máshonnan nem juthatnak hitelhez. Nem az ügyfél vagyoni helyzete, hanem a benne rejlő lehetőségek alapján hiteleznek. A hitelt szolidaritási csoportok kapják, a tagok kölcsönösen bíznak egymásban és kezességet vállalnak egymásért. Eleinte csak bevételnövelő tevékenységekre kapható hitel, így biztosítják, hogy az ügyfél képes legyen visszafizetni azt. Muhammad Yunus rácáfolt arra a korábbi vélekedésre, hogy a szegényeknek nem lehet hitelezni, hiszen nincs munkájuk, nincs és nem is lesz miből visszafizessék tartozásukat. Ügyfeleik bizonyították: legtöbbjük a hitel segítségével munkához jutott és a hiteleket is visszafizette.

VÉLEMÉNY

A hitelnyújtás alapja a bizalom. Minden bank felméri ügyfelének hitelképességét és megbízhatóságát, mielőtt hitelt nyújt. A pénzintézetek alapvetően kis esélyt látnak arra, hogy egy nehéz anyagi helyzetben lévő személy felmutasson valamit a jövőben, amire alapozhatnák a hitel és a kamatok visszafizetését. A fejlődő országokban a banki és kereskedelmi szféra sokáig nem is foglalkozott a szegényebb illetve legszegényebb társadalmi csoportokkal, mondván, hogy ott nem lesz miből „kihajtania a virágnak”. Szerintem a mikrohitelezés igazi bizalmat és reményt sugárzó banki megoldás. A legszegényebbeknek nyújtott anyagi segítség nemcsak a vállalkozások számát növeli, hanem az emberek önbecsülését is. Azok az emberek, akikkel eddig nem törődtek, megtapasztalhatják, hogy valaki megelőlegez nekik pénzt, amiből megvalósíthatják az álmaikat. A pénzt kis mennyiségben és szabályozva kapják az emberek, és ez a módszer segít nekik abban, hogy megtanulják, hogyan kell gazdálkodni és spórolni. A harmadik világbeli országokban a nőket maximálisan megbízhatónak tekintik, hiszen ők saját magukon kívül még gyermekeikért is felelősséget vállalnak. Ez a hitelprogram remélhetőleg megnöveli a nők társadalmi elismertségét és kiterjeszti lehetőségeiket a továbbtanulás terén is.

FRONDELIUS JOHANNA, 24 éves, közgazdász, civil munkás