INTERNATIONAL PEACE MARATHON

RACE TO RUN & TO REMEMBER

Ruanda kétségkívül többször szerepelt a világlapok címlapjain, mint jónéhány szomszédos afrikai ország. Ruanda azonban nem természeti szépségeinek, ásványkincseinek vagy egzotikus szokásainak köszönheti világhírnevét. 1994-ben a hutuk szervezetten gyilkoltak le több százezer tuszit az országban, de a hutuk mérsékeltebbjei is áldozataivá váltak e jelenkori népirtásnak. A hangulatkeltéshez Ruandában felhasználták a modern média adta lehetőségeket is. 1994-ben az úgynevezett Utálat-rádióban Mille Collines DJ-ként működött és a zeneszámokat a „Végezzeket a tuszi csótányokkal!” felkiáltásokkal keverte. Majd tuszik neveit olvasta fel, akiket később meg is gyilkoltak a hutu földművesek. A béke azóta a legfőbb értékké vált minden ruandai számára, mert pontosan tudják, milyen a vég nélküli vérontás. S ahogy az olimpiák története is mutatja, a sport a béke világszerte szívesen fogadott nagykövete. Ennek az eszmének tisztelegve rendezik meg minden évben Kigaliban a béke maratonját, amikor a világ különböző pontjairól sportolók és érdeklődők százai érkeznek az országba, hogy az emberi teljesítőképesség határait feszegető sportágban megméressék magukat, s hirdessék a békét. A sporteseményeket humanitárius projektek is kiegészítik. Egyik évben a legelmaradottabb régiókból hoznak gyerekeket, máskor pedig pénzt gyűjtenek, hogy abból sportpályákat építsenek. Mert tudják, a sport közösséget kovácsol, s együttélésre tanít. A hatodik béke maratont 2010. május 23-án rendezik, Kigaliban.

HALOTT TUSZI ANYA, MEGGYILKOLT HUTU APA

A verseny egyik belga részvevőjének egész életét változtatta meg a maraton. Évről évre azért vállalja a megmérettetést, mert az 1994-es népirtást követően e békemozgalomnak részese akar lenni. Elkötelezettségét csak fokozza tizenegy éves lánya, akire egy menekülttáborban talált, és onnan fogadta örökbe. Imana árva lány, akinek hutu apját valószínűleg megölték, tuszi anyja meghalt. A férfi minden évben lányának, s a lány elhunyt szüleinek ajánlja maratonját. Így vált Imana, aki maga is jó futó, a Kigali maraton szimbólumává. Az utóbbi évben a belga sportember édesapja a 65 éves Romain Truyers is elindult a versenyen, hogy így tisztelegjen a népirtás áldozatai előtt. Ma már a Truth, Justice & Reconciliation (Igazság, igazságosság és megbékélés) feliratú kétnyelvű (hutu és tuszi) táblák fogadják a maratonra érkezőket. Az újságok pedig világszerte a kihalófélben lévő hegyi gorillák és aranycerkófok egyik utolsó menedékhelyeként említik Ruanda földjét.

VÉLEMÉNY

Az agresszió, az erőszak, valaki elítélése származása, nemi hovatartozása miatt mindig csak hamis indok azok számára, akik nem képesek befogadni a világot, és rasszizmussal szűkítik le az utak és lehetőségek számát, amely az egyes emberekhez vezet. Mindig sokkal könnyebb valakit rossznak látnunk messziről, mint közelebb lépni és megismerni: ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki jó, de azt igen, hogy mindenkit egyénileg kell megítélni! El kell ismerni, nagyszerű ötlet a futást felhasználni a béke jelképeként, mert Afrikában ez egy kitörési lehetőség a jobb élet felé, rengeteg kitartás kell hozzá, nem véletlenül volt már annyi afrikai világbajnoka a sportágnak! A kigali maraton pedig méltó emlékezés. Hogy megszületett és minden évben megrendezik, mutatja, hogy bár a múltat nem tudják megváltoztatni az ott élők, de a jelenben, illetve majd a jövőben mindenkinek értenie kell az üzenetet: nem számít az, hogy valaki fekete, fehér, zsidó vagy keresztény, hutu vagy tuszi származású. Megtanulható, hogy nem ezek szerint kell megítélnünk embertársainkat!

VIZI KAROLINA, 16 éves tanuló, Berzsenyi Dániel Gimnázium