LIVING HISTORY FORUM
TÜKÖR ÁLTAL…
Miért kell egyáltalán ismerni a történelmet, mikor az csak rengeteg dátum és megjegyezhetetlen nevek sokasága? Ezt a kérdést sok iskolás teszi fel nap mint nap. A svéd Élő Történelem Fóruma szerint azonban a múlt eseményeiből értékes következtetések vonhatók le, konkrét feladatokat lehet megfogalmazni a jelen számára. A fórum szervezői tevékenységük középpontjába a holokausztot állították, de nem feledkeztek meg a kommunista rendszerek tömeges kirakatpereiről, kitelepítéseiről és munkatáborairól sem. Kényes téma e két diktatúra áldozatainak összevetése, mert a más-más oldalon álló emberek gyakran összevetik, szinte versenyt teremtenek az áldozatok számából, megalázva ezzel mindkét oldal ártatlan áldozatainak emlékét. A svédeknél talán azért is érdekes a múlt századi történések vizsgálata, mert a XX. század mindkét borzalmát kívülről, semleges országként élték meg. Ők fogadták be az egy éjszaka alatt kihajózott dán zsidóságot, és ők küldték Pestre a fővárosi zsidóság egyik megmentőjét, Raoul Wallenberget. A svédek mégis kíméletlenül felteszik maguknak a kérdést: milyen volt városunk a világégés alatt? Semleges volt vagy a nácik találkahelye? Kik gyülekeztek itt: szabadságharcosok, menekültek vagy kémek? Stockholmra a Fórum már kidolgozott egy tanítási óratervet. Térkép segítségével a diákcsoportok megismerhetik saját városuk történelmét 1933 és 1945 között. Az intézmény pedig segít, hogy más városok is csatlakozzanak a projekthez.
A HDKE AJÁNLATA
KÖZÖSSÉG ÉS CSOPORTNYOMÁS
Filmnézés és beszélgetés a zárt közösség, az uniformizálódás és a manipuláció veszélyeiről a Hullám című film kapcsán
VÉTKESEK KÖZT CINKOS, AKI NÉMA
Babits Mihály örök sora köszön vissza a svéd intézmény egyik kiemelt projektjében. A Passzív szemlélő című oktatási csomag célja, hogy tisztázza a gyerekekkel, mi a felelőssége azoknak, akik nem avatkoztak közbe mások érdekében. Örök érvényű kérdéseket tesz fel a svéd ifjaknak: Mit jelent passzív szemlélőnek lenni? Mi tart minket vissza attól, hogy cselekedjünk, amikor a mellettünk álló embert gúnyolják, kiközösítik, lökdösik? A szemlélet példaértékű, valamint az is, hogy ezt a projektet választották az elmúlt 3 év kiemelt oktatási programjául. A projektnek csak kiindulási pontja a holokauszt. A svédek nem azt elemzik, hogy miért volt bűnös Németország, hogy hogyan segédkezett a vészkorszakban a magyar hatóság. Arra hívják fel a figyelmet, amit ők követtek el: passzív szemlélői voltak a történelem egyik legnagyobb gaztettének. A projekt azt is megtanítja, hogy minden a legapróbb dolgokkal kezdődik. Nem hagyom, hogy a menzán megelőzzék a kisebbeket, gyengébbeket. Nem hagyom, hogy a metrón kicsúfolják a tolószékest. Az élő történelem tehát azt jelenti: a történtekből tanulva magam is másként cselekszem.
VÉLEMÉNY
Svédország, Spanyolország, Svájc. A három S, akik Semlegesek maradtak a második világháborúban. Hazánk szerepvállalásának kontextusában egyenesen Szuperhősnek láttatták a gimnáziumi történelem órák ezen országok kormányait. Svédországot különösen nagy S-sel írtuk, hiszen budapesti nagykövetsége menleveleivel és védett házaiban ezrek számára biztosított menedéket. A semlegesség és kívülmaradás, mint abszolút érték fogalmazódott meg bennünk, nem számolva ennek negatív tartalmaival: a cselekvésképtelenséggel, a passzivitással, a társadalmi cinizmussal és apolitikussággal. Az alapvető emberi jogokon, mint közös alapokon nyugvó, a sokféleséget értékként elismerő és felmutató társadalmat nem lehet a semleges kívülálló pozíciójából építeni. Kicsiben magunknak kell elkezdeni, a közvetlen környezetünkben: családban, egyetemen, a villamoson, a 2- esen csakúgy, mint a 28-ason. Ehhez kínál fogódzót ez a projekt, amely stockholmi mikrotörténetekből kiindulva keresi Svédország szerepét a világégés eseményeiben, hogy aztán a passzivitás és a felelősség absztrakt fogalmait visszacsatolhassa a diákok mai élethelyzeteihez. Számomra ez a történelem-oktatás lényege: konkrét tényeken keresztül közelíteni az absztrakt fogalmiság felé, hogy aztán az így lepárolt fogalmak ismét kicsapódhassanak mindennapjaink tükörfelületén és különféle mintákat rajzoljanak ki rajta. Nekünk pedig legyen szemünk meglátni azokat.
JAKAB ÉVA, 28 éves, ELTE, Irodalomtudományi Doktori Iskola

