SOS HOMOPHOBIE

FÉLELEM NÉLKÜL

Akik Magyarországon élnek, azok tudják jól, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy egy szervezet a homofóbia elleni küzdelem jegyében alakuljon meg, hiszen hazánkban a melegek felvonulása is közvetlen fizikai fenyegetettséget jelent a résztvevők számára. Franciaországban 1994. április 11-én alakult meg az SOS Homophobie nevű szervezet, amelynek elsődleges célja a melegeket érő negatív diszkrimináció, valamint erőszak elleni küzdelem. A névválasztás sem véletlen: a federáció neve az SOS racism-ra hajaz; már csak a társadalmi harc hasonlósága okán is. Az alapítók telefonos szolgálatot alakítottak ki, amely biztosítja, hogy a homoszexuálisok akár név nélkül is beszámolhassanak az őket ért inzultusokról, támadásokról. Félelem nélkül, mert mint az európai országok többségben, úgy a gallok földjén is időről időre felbukkan a homofób indíttatású erőszak. A mozgalom aktivistái Franciaország legkülönbözőbb pontjairól verbuválódnak. A homofóbia ellen küzdő szervezeteket gyakran éri a vád, hogy egy a többség számára idegen életformát próbálnak radikálisan elfogadtatni, így a szervezet feladatai is többrétűek. Egyrészt segítik a homofób támadások áldozatait a már említett, anonimitást biztosító telefonvonal fenntartásával, sőt adott esetben a szervezet munkatársai akár közvetlenül is beavatkoznak egy-egy ügybe. Másrészt az SOS olyan akciókat és kampányokat is futtat, amelyek a prevenció jegyében születtek, azaz a másság elfogadásának humanista minimumát közvetítik és követelik.

A MÁSSÁG AZ ISKOLÁKBAN

Az SOS 2007-ben publikált tanulmánya a homofóbia iskolai jelenlétét elemzi. (A megkérdezettek 58 százaléka válaszolta azt, hogy homoszexualitása miatt már inzultálták, vagy tanúja volt ilyen esetnek.) A homofóbok gúnyolódnak, de sokszor az inzultálástól sem riadnak vissza. Az esetek nem elszigeteltek: aki egyszer áldozattá válik, azt többnyire rendszeresen zaklatják. A diák jegyei romlanak, depresszióba zuhan, öngyilkossági kísérlet is előfordul. A dokumentum végkövetkeztetése, hogy a gimnáziumok és a felsőoktatási intézmények kiemelt helyszínei a homofób eseteknek. Az SOS magát a francia köztársasági elnököt szólította fel, tegyen valamit annak érdekében, hogy a homofóbia jelensége eltűnjön a társadalomból. Nicolas Sárközy nyilatkozata hatalmas lépésnek bizonyult a másság elfogadása felé. „Minden kezdeményezést támogatok, amely azt kívánja elmagyarázni, hogy a különbségek és a másság gazdagít, nem pedig veszélyeztet. Fontos, hogy a fiatalokat érzékennyé tegyük olyan kérdésekre, mint a homofóbia, vagy az emberek közötti különbségek.”

VÉLEMÉNY

Az SOS Homophobie nevű francia szervezet által kitűzött célok és feladatok a mai Magyarországon is aktuálisak lennének. Mivel a melegek által évenként megrendezésre kerülő felvonulás is közvetlen fizikai erőszaknak tette ki a résztvevőket, valóban fontossá vált egy segélyvonal biztosítása azoknak a fiataloknak, akiket másságuk miatt állandó zaklatások érnek. Ezek az esetek számtalanszor feltáratlanul maradnak, az áldozatok pedig ahelyett, hogy a velük történteket bárkivel is meg tudnák osztani, magukkal hordozzák ezt a nyomasztó és szörnyű titkot, némelyek sosem lesznek képesek teljes életet élni. A homofóbia létező társadalmi probléma. A program célul tűzte ki a tüneti kezelés mellett a megelőzést is. Fontosnak tartom, hogy a diákokat idejében elkezdjük megtanítani a másság megismerésére, elfogadására és megfelelő kezelésére. Szintén fontos, hogy ezekből a fogékony fiatalokból toleráns felnőtteket neveljünk. Így megelőzhetővé válik, hogy a meleg tinédzserek és fiatal felnőttek már ebben a korban is olyan mély sebeket kapjanak, mely kihatással lehet az egész életükre.

FRIEDMANN ILDIKÓ, 25 éves, egyetemista