SOUTHERN POVERTY LAW CENTER

A MAGUNK MÓDJÁN MI IS FIGYELTETÜNK!

A nemzetközi civil szervezet székhelye a Polgárjogi Mozgalom szülőállamában, Alabamában van. A központot két ügyvéd hozta létre 1971-ben, akik az USA déli részén már akkor hittek a rasszok közötti egyenlőségben, amikor a fehérek még törvényeken keresztül biztosítottak előjogokat maguknak. Az alapítók, Morris Dees és Joe Levin számára a legfontosabb az volt, hogy jogi szakértelmükkel olyan eseteket vállaljanak el, amelyek sikeres képviselete döntő jelentőségű volt a precedensre épülő amerikai jogrendszerben. Nem egy ügyük rázta meg Amerikát, amikor a legfelső bíróságon kellett kimondani egy-egy régi, diszkriminatív törvény alkotmányellenességét. Ám a jogi harc nem volt elég. A központ megelégelte, hogy a szélsőjobb adatokat gyűjt az „ellenségekről”, és saját „fegyverüket” fordította ellenük. A negyedévente kiadott, gyűlöletkeltő és gyűlöletet terjesztő szervezeteket felsoroló jelentésük azóta is a legfontosabb kiadvány az Egyesült Államokban a társadalomból kiszorításra érdemes csoportokról. A központ az élő bizonyíték arra: ezer út vezethet a toleranciához. Tapasztalataik szerint az egyik jelentős probléma, hogy a társadalom egyes csoportjai zártak, nem kommunikálnak egymással, így nem is kerülhet sor a másik megismerésére. 1991-ben külön tolerancia-oktatási programot is indítottak, hiszen úgy vélik, még a menzán is lehet tenni a másikért. Milyen egyszerű ötlet: hetente egyszer felborítjuk az ültetési rendet az ebédnél és hány új barát szerezhető így! Mix it up!

101 ESZKÖZ A TOLERANCIÁÉRT,
10 ÚT A GYÚLÖLET ELLENI HARCBAN

Több mint ötven éve Rosa Parks megtagadta, hogy az előírásoknak megfelelően átadja helyét egy fehér embernek a buszon. A botrány nyomán az afroamerikai aktivisták elkezdtek gyalog járni, s a bojkott megváltoztatta egész Amerikát. Ennek az egyszerű, hősies tettnek az ötvenedik évfordulóján a Southern Poverty Law Center öt millió diákot mozgatott meg országszerte. A programot egy iskolai munkafüzettel is támogatta, amelynek címe 101 eszköz a toleranciáért, 10 út a gyűlölet elleni harcban. Döntő fontosságú, hogy a tanárok megfelelő anyagokat, ötleteket kapjanak – vallják a központ munkatársai –, hiszen a világot először szűkebb környezetünkben változtathatjuk meg. Arra biztatják a fiatalokat, hogy mutassanak jó példát családjukban és barátaik között, majd továbblépve a közösségekben is dolgozzanak az emberek egymás közötti jobb megértéséért. Végül vállalják a nyilvánosság előtt meggyőződéseiket, szólaljanak fel a gyűlölet és igazságtalanság ellen, ahogy azt Rosa Parks is tette.

VÉLEMÉNY

A Southern Poverty Law Center vezetőjét, Richard Cohent nemrég halálosan megfenyegették. Mert egy harcost meg szoktak fenyegetni, és hát ő az az igazi Stallonés hősfajta, általános iskolásoknak szánt toleranciafüzettel, a kirekesztő mozgalmakat tanulmányozó országjelentésekkel és peranyagokkal a hóna alatt. A gyűlölet ellen harcol. És ezért a gyűlölködő nem tehet mást, mint még inkább gyűlöli őt. A gyűlölködő különben észre sem veszi, de már inkább a gyűlölködéshez való jogát védi, hogy gyűlölhesse a feketéket úgy egyáltalán, meg hát a zsidókat és a buzikat persze, és az idegeneket úgy, ahogy vannak, meg aki nem azt eszi, issza, hordja, lengeti, kiabálja, amit ő. Hogy kinek mihez van joga és mihez nem, azt valójában maga a társadalom, a közösség (We the people of …) határozza meg. Az emberjogi mozgalmak középpontjában nem a jogalkotás, hanem a jog kikényszeríthetőségének forradalma áll. Egy demokratikus jogállamban a jog érvényességének megteremtése a meghatározott intézményrendszerek mellett a közösség egészének a feladata. Az SPL-esek három fronton is segítik ezt a folyamatot. Mozgalmi jogászokként precedensértékű perekkel teremtik meg az alkotmányos alapjogok kereteit, mert hisznek magában a jogállamban. Civilek bevonásával jelentéseket adnak ki, mert hisznek a nyilvánosság közösségformáló erejében. Oktatási segédanyagokat adnak ki, mert hisznek az együttélés szabályainak elsajátíthatóságában. Ahogy ezekben asszem mi is.

TAUSZ PÉTER, 28 éves, jogász