WEST-EASTERN DIVAN

KNOWLEDGE IS THE BEGINNING - A TUDÁS A KEZDET

Tárgyalások, konferenciák, beszédek, nyilatkozatok… Politikusok, államfők erőfeszítései azért, hogy béke szülessen végre Izrael és az arab világ között. Daniel Barenboim, a világ egyik legnagyszerűbb karmestere szerint a szavak kezdik erejüket veszteni, minden mondathoz tapad valami keserű emlék és asszociáció a Közel-Keleten. A zene azonban szabad. Az argentin-izraeli Barenboim és a palesztin-amerikai Edward Said akadémikus1999-ben alapította meg a West-Eastern Divan zenekart. (A nevet Goethe egy verses antológiája ihlette.) A karmester úgy véli, az együttes létrejötte által egy humanitárius idea valósult meg. Az általuk képviselt mozgalom pacifista és humanista küldetéstudattól vezérelve a békéért és a népek közötti megértésért küzd. A zenekar tagjai Közel-Keletről származó muzsikusok: izraeliek és arabok, jordánok, irániak, palesztinok, libanoniak, szíriaiak. Azért zenélnek együtt, mert így akarják megmutatni az izraeliek és a palesztinok egymás iránti kölcsönös tiszteletének humanista minimumát. Az együttes szerte a világon fellép, izraeli és palesztin területeken is. Tiszteletreméltó küldetésük mellett szakmai munkájukkal számos nemzetközi díjat érdemeltek ki az utóbbi tíz évben. 2007-ben a zenekar megkapta a művészeti Oscar-díjként számon tartott japán Praemium Imperiale elismerést. A zenekarról Paul Smaczny Knowledge is the Beginning - A tudás a kezdet címmel Emmy-díjas filmet forgatott 2006-ban.

AZ EGYÜTTMÚKÖDÉS LABORATÓRIUMA

A West-Eastern Divan 2002-től Sevillában kapott állandó székhelyet, s spanyol muzsikusokkal egészült ki. A zenei műhelymunka és koncertkörút mellett oktatási programokat indítanak Palesztinában és Spanyolországban. „A miénk nem békeprojekt. A koncert lehet jó, vagy rossz: a zene önmagában nem hoz békét. Meg kell ismernünk és értenünk a másikat. Másképp nem megy. Nem akarom az arab muzsikusok világlátását izraelivé formálni, vagy fordítva. Csak azt szeretném, hogy az emberek beszélgessenek egymással. És ha nem értenek egyet, akkor se nyúljanak fegyverekhez.” – mondja David Barenboim. A zenekar egy fiatal tagja megerősíti az elmondottakat: „Ez nem politikai program. De ami igazán nagyszerű ebben a zenekarban, az mégis a két oldal politikai állásfoglalása. Az üzenet. Az, hogy mások is láthatják: egy izraeli és egy arab képes leülni a másik mellé, és együtt játszani. A zenekar élő, emberekből álló laboratórium, amely megmutatja a világnak, hogy tudunk együttműködni egymással.”

VÉLEMÉNY

Mindig lenyűgöz, ha egy zseniális művész alkotásai mellett gyakorlati kérdésekben is képes maradandót létrehozni. A 7 évesen Buenos Airesben koncertező, csodagyereknek nyílvánított Daniel Barenboim ilyen alkotó. Művészi pályáján töretlenül halad előre, zongoraművész és karmester, bejárja a világ legnagyobb koncerttermeit. Tisztelet, hírnév és elismerés – mindent elért, amire egy alkotó vágyhat. Aztán egy londoni szálloda halljában megismerkedik a zsidó származású Barenboim a palesztin születésű Edward Said professzorral. Egy életre szóló barátság, s közös munka veszi kezdetét. A zenével próbálnak hidat építeni két, folyamatos harcban álló nép között. Koncerteket szerveznek, nyári zenei műhelyeket, gyerekek zenei képzését támogatják Izraelben, palesztin területeken, Németországban és Spanyolországban. A 2009-ben tizedik születésnapját ünneplő West-Eastern Divan zenekar a béke idealista felhangok nélküli megvalósítását jelképezi számomra. Együtt zenél, de ami még nehezebb: próbál, utazik, ebédel és pihen egymással több tucatnyi gyökeresen más kultúrából érkező fiatal művész. Valószínűleg nem konfliktus nélküli az együttlét, lehetnek nehéz pillanatok. (Milyen érdekes lenne, ha ezt Barenboim egyszer el is mesélné!). A közös munkához azonban nem is kell mindenkinek „szeretnie” egymást, elég, ha megismerjük, elfogadjuk és tiszteljük társainkat.

TÓTH ANDREA, 20 éves, egyetemi hallgató